A hatvanas években egy új technológia örökre megváltoztatta a filmzenét. Úgy hívták  szintetizátor.

Ez a hangszer lehetővé tette  az alacsony költségvetésű produkciók számára is, hogy saját zenéket hozzanak létre, mivel a zenekarok sokszor nagyon magas áron mozogtak. Persze rengeteg borzalmas alkotás született, de néhány művész zseniális darabokat alkotott. Aztán a szintetizátorok újra kimentek a divatból, hogy most megújult erővel térjenek vissza. Nézzük csak meg az utóbbi éveket: Drive (2011), It Follows (2013), The Guest (2014), és akkor a legnagyobb sikert, a Stranger Things-t még nem is említettük. No, de kanyarodjunk vissza a gyökerekhez, és lássunk tíz emlékezetes darabot a 80-as évekből:

Terminátor (1984)

Brad Fiedel a 70-es években zeneszerzőként dolgozott filmekben és televízió műsorokban. Aztán 1984-ben James Cameron felkérte, hogy írja meg a zenéjét sci-fi thrillerének, a Terminátornak, és ezzel be is indult a karrierje. Annak ellenére, hogy azóta számos jelentős filmen dolgozott, még mindig a Terminátor fémes, lüktető témája pályafutásának legmeghatározóbb darabja.

Menekülés New Yorkból (1981)

Amellett, hogy John Carpenter az egyik legsikeresebb sci-fi és horror rendező, filmzenéi révén inspirált és befolyásolt számos producert és DJ-t kortársaival együtt, Giorgio Moroder-rel, a Tangerine Dream-mel és Vangelis-szel. A Menekülés New Yorkból a kor kultfilmjévé nőtte ki magát, amikor Carpenter csatlakozott Alan Howarth-hoz és megalkották a film sötét és éles hangzását. Igazi szintetizátor orgia.

Tűzszekerek (1981)

Vangelis Oscar-díjas zenéje sztár státuszba emelte a görög zeneszerzőt. A film az 1924-es nyári olimpia idején játszódik, brit atlétákkal a középpontban. A Chariots of Fire nem csak az egyik legsikeresebb filmzene, hanem a 20. század legfelismerhetőbb zenei darabja is.

Szárnyas fejvadász (1982)

Miután a Tűzszekerekkel elnyerte az Oscart, Vangelis Ridley Scott klasszikusának sötét és dallamos zenéjét komponálta. Számtalan zeneszerző használja inspirációként a Szárnyas fejvadász zenéjét. Egyértelműen a synth műfaj mérföldkövének számít.

Az erőszak utcái (1981)

A német elektronikus zenekar, a Tangerine Dream több mint hatvan filmzenét komponált pályafutása alatt. Ezek közül húszat az 1980-as években. Az első ebből az időszakból a Michael Mann rendezte neo-noir thriller, a Thief, amelynek legemlékezetesebb zenei darabja a "Beach Scene".

Beverely Hills-i zsaru (1984)

Szomorú, hogy sokan ezt a számot már csak a Crazy Frog borzalmas feldolgozásában ismerhették meg. Harold Faltermeyer "Axel F" című dalával - Axel Foley-nak hívták a karaktert, akit Eddie Murphy alakított - egy igazi fülbemászó, 80-as szintipop számot alkotott, ami a mai napig tartja népszerűségét.

Kockázatos üzlet (1983)

Annak ellenére, hogy a Risky Business számos nem szintipop előadót vonultatott fel (The Police, Prince, Muddy Waters, Jeff Back), a legtöbb dal a Tangerine Dream-től származott. Számaikat úgy dolgozták át, hogy igazodjanak a film egyes jeleneteihez. A leghíresebb a "Love On A Real Train" című szám volt.

A sebhelyesarcú (1983)

Az Éjféli Expressz, az Amerikai Dzsigoló és a Flashdance legendás italo-disco zeneszerző úttörője, Giorgo Moroder szerezte a zenéjét Brian De Palma gengszter klasszikusának, összeállva a kor legendás sztárjaival, mint például Debbie Harry, Amy Holland, Paul Engemann. Moroder Golden Globe jelölést is kapott.

Videodrome (1983)

A film zenéjét a rendező David Cronenberg barátja, Howard Shore szerezte. A Videodrome szürreális és ijesztő hangzása forradalminak számított. Shore a zenekari zenét egy Synclaiver II-es szintetizátorral kombinálta. Az eredményből nehéz megállapítani melyek a valós, és melyek a szintetizált hangok.

Alkonytájt (1987)

A Tangerine Dream újabb filmzenéje a 80-as évekből. A Kathryn Bigelow által rendezett vámpír/western horror Bill Paxton egyik legkorábbi filmszerepe. A Dream egy tipikus, kísérteties, gyönyörű zenét hozott össze a filmhez, ami - mint sok akkori horrorfilm abban az időben - megbukott a pénztáraknál, de később kivívták a kultstátuszt.