Üveges tekintet, mosolygó arc, mozdulatlan test. Három jellegzetesség, ami azonnal beugrik egy játékbabáról. Teljesen hétköznapi ismertetőjegyek, bár valakire már önmagukban a frászt hozzák. Viszont ha mindezt megbolondítják némi horrorfilmes környezettel, na akkor aztán jöhet a pelenka. Lássuk, milyen paráztató babákkal találkozhattunk az eddigi filmtörténet során!

A babák általában két kategóriába sorolhatóak: gyerekjátékok vagy hasbeszélő bábuk. Otto az utóbbiak közé tartozik. Akkor döbbensz rá, hogy valami nem stimmel, amikor Gabbo - a hasbeszélő - akkor is képes Ottot írányítani és énekeltetni, amikor ő eszik, vagy épp dohányzik. Akárcsak a legtöbb ijesztő bábnak, Ottonak is önálló személyisége van, ám mégsem ő a gonosz karakter, hanem tulajdonosa, aki csak bábján keresztül képes emberi kapcsolatokat kialakítani. Ebből is látszik, hogy talán csak utólag, a modern szemléletmód váltotta ki, hogy félve tekintsünk a bábokra. 

Hugo, akárcsak a lista elején szereplő Otto, egy hasbeszélő bábu. Tulajdonosa szentül meg van győződve arról, hogy bábuja életben van. Miután megvádolják gyilkossággal, megbizonyosodhatunk afelől, hogy főhősünknek komoly mentális problémái vannak. És persze kiderül, hogy Otto sem egy hétköznapi hasbeszélő bábu. 

A Dead of Night után az ijesztő hasbeszélő bábok eltűntek, hogy aztán a 60-as években újra lecsapjanak. A Twilight Zone két epizódjának is ez volt a fő témája (The Dummy, Caesar and Me), aztán jött az egész estés Devil Doll Bryan Haliday-jel a főszerepben. Az ő bábja szintén életben van, és visszatérünk a gonosz hasbeszélő karakteréhez. Vorelli (Bryan Haliday) megölte egykori asszisztensét, akinek szelleme a bábuba költözött, hogy bosszút álljon. 

Itt már távolodunk a hasbeszélő bábok témájától. Dr. Byron a tudatát egy mechanikus babába helyezi át, bízva abban, hogy így örökké élhet. Igaz a filmben nem babáknak hívják őket ("mannikins"), és inkább hasonlítanak mini androidokra, ám az embernek mégis ijesztő babákat juttatnak eszébe.

Amelianak eléggé zűrös a kapcsolata az anyjával, valószínűleg innen fakad a szorongása is. Végső elkeseredésében vásárol magának egy Zuni babát, ami állítólag egy vadász szellemét hordozza, akit csak úgy ismertek: "He Who Kills". Persze a baba életre kell, és megpróbálja megölni. Nem nagy durranás, az egyetlen érdekessége a filmnek, hogy ezúttal nem gyerekjáték, nem hasbeszélő bábu, hanem egy voodoo baba a főszereplő.

Még ugyanabban az évben Olaszországban is bemutattak egy igazán ijesztő horrort. Dario Argento Mélyvöröse nem egy tipikus "creepy doll" film, a bábu sem kap sok időt a képernyőn, de mély benyomást tesz a nézőre sátáni kacajával, mielőtt végez Giordani professzorral.

Anthony Hopkins talán nem véletlenül kapta meg Hannibal Lecter szerepét, hisz baromi jól alakítja a mentálisan labilis hasbeszélő bűvészt. A William Goldman novellájából készült film igazi ínyencség a pszichothrillerekért rajongóknak. A 70-es évek végétől fogva már tényleg mindenki félt a hasbeszélő báboktól.

Végre elérkeztünk a gyerekjátékokhoz. A történet főszereplői egy idős házaspár, akik babákat készítenek, és az általuk készített játékokkal teli házban élnek. Itt fogadják sok szeretettel az érdeklődőket, különösen a szörnyű, gonosz alakokat, hogy végezhessenek velük, majd a babákba száműzhessék őket.

Az 1988-as Gyerekjátékot Don Mancini még filmes tanulóként írta, egy horror veterán (Tom Holland) rendezte, és David Kirschner volt a producere, aki épp előtte fejezte be a közös munkát Steven Spielberggel egy animációs filmen. Akárcsak az 1984-es -a szintén slasher műfajában azóta kultfilmmé váló -  Rémálom az Elm utcában, ez a film is nagy sikert aratott a közönségnél. Így megszületett a sárgarépa vörös hajú, Good Guy babába zárt sorozatgyilkos, Chucky.

A nyolcvanas évek végén, és a kilencvenes évek elején rengeteg hasonló mozi készült. Ott voltak a Gyerekjáték folytatásai, a Dolly Dearest, a Demonic Toys, és a Puppet Master franchise. Az egyszerűség kedvéért nézzük csak az utóbbit. A magyar cím (Gyilkos Bábok) nem árul zsákbamacskát. Parafenomén csoport érkezik egy elhagyatott szállodába, ahol egy bábkészítéssel foglalkozó társuk korábban öngyilkosságot követett el. Kiderül, hogy a hotelt bábok őrzik, és nem szeretik a hívatlan vendégeket. Ezután indul is a hentelés.

"Ha nem találsz barátot, csinálj egyet." Ezt a leckét May az édesanyjától tanulta. A majdnem vak kislány egész gyerekkorában csak egy porcelánbabát tudhatott barátjának. Kitaszítottság érzése később sem változik, így nem igazán képes a normális kapcsolatteremtésre. Végül úgy dönt kreál magának egy új, hús-vér barátot. Már csak a testrészek hiányoznak hozzá.

A Fűrész első része annó nagyot durrantott a horror műfajon belül. James Wan kultikus franchise-t hozott össze, és egy igazán hátborzongató bábut teremtett. A sorozatgyilkos a babát használva hagy üzeneteket áldozatainak. Tehát ha megpillantod Billy-t - aki egyébként soha nincs megnevezve a filmekben - akkor biztos lehetsz benne, hogy már a játék része vagy.

Ezt a mozit is James Wan jegyzi, de a film nagy bukta volt, mind a anyagilag, mind a kritikusuknál. Az viszont kétségtelen, hogy a filmben szereplő bábu rettentően ijesztő, akár csak a tricikliző névrokona a Fűrészből.

Annabelle először a Démonok között című filmben mutatkozott be, és az egyetlen baba a listán szereplők közül, akit létező játékról mintáztak. A magukat démonológusnak valló házaspár connecticuti múzeumában a mai napig megtekintheti, aki kíváncsi rá. Annabelle nem rohangál, mint Chucky, nem is beszél, de rendesen rád hozza a frászt azzal is, hogy mozdulatlanul ül.  

forrás: denofgeek