- Áh! Már ott lett volna a pálya vége! Francért nem ugrik nagyobbat?!

- Hamarabb kell megnyomni.

- Akkor meg elesik. Szar az egész!

- Na, én jövök!

Ez a magasröptű beszélgetés nagyjából a kilencvenes évek közepe felé zajlott le az öcsém és köztem az Epyx legendás játéka, a California Games nyúzása közben. De hát, na. Ha nem nyomtad meg időben a billentyűt, biztos, hogy nem ugrott fel az a rohadt bmx és kezdhetted elölről az egészet.

Ekkoriban még csak álmodozhattunk olyasmikről, mint az autosave, checkpoint és hasonló nyalánkságok. Kizárólag az elszánt gamerek véshették fel nevüket a pixeles high score táblára. Én nem tartoztam közéjük. Nagyjából kétszer, háromszor próbálkoztam, aztán elfogyott a türelmem. A kitartás mellett természetesen nem ártott ha rendelkeztél további skillekkel úgy, mint kézügyesség és jó reflexek. Bár az előbbi inkább a Californiát megelőző joystickgyilkos Summer és Winter Gamesnél számított sokat. Egyébként a California Games a gyors népszerűségét és elterjedését ennek a két játéknak köszönhette. Az Epyxnek ez volt az utolsó nagy dobása mielőtt csődbe ment.

A bmx mellett helyett kapott a játékban a többi Californiaban népszerű sport:

• half pipe (gördeszka félcsőben)
• freestyle footbag
• flying disc (frizbi)
• és az elmaradhatatlan szörf

És mindegyik szépen meg is kapta a maga kis betétdalát. Ha meghallom ezt a számot még most is bringára pattannék:

Nem tudom ki, hogy van vele, nekem reggelente véletlenszerűen beugranak zenék. Pár napja viszont egy visszatérő dallam nem hagyott nyugodni. Aztán jött a megvilágosodás: a California Games gördeszkás betétdala nem megy ki a fejemből:

 Összességében fülbemászó szerzeményeket kaptunk és a rengeteg játékkal töltött óra után nem csoda, hogy a mai napig bevillannak az embernek.

1991-ben követte a California Games II., de nem ütötte meg az első rész szintjét, így bukta lett.